Bécsi Gábor MÁV-TRAKCIÓ ZRt. Debrecen TVSzK vezetője mondott szép és megható nyitó beszédet, amelyben méltatta a mozdonyvezetői szakmát. Az elhunyt kollégákat a szakma hőseként említette. Megtisztelő és jelentőségteljes gesztusnak nevezte a szakszervezet és a munkáltató közösen elhelyezett koszorúját.

Szegedi Zoltán tagcsoportvezető a debreceni kollégák emlékét emelte ki a MOSZ előtti és MOSZ utáni időkből.

"Súlyos tartozást teljesítünk, hiszen a Mozdonyvezetők Szakszervezetének 1990-es alapítását követően, sajnos nálunk történ az első, mozdonyvezető életeket követelő baleset. 1991. február 20-án Macs állomáson bekövetkezett balesetben, három mozdonyvezető vesztette életét. A 6619 sz. vonat, a sűrű ködben összeütközött az állomáson tolató szerelvényvonattal. Tóth Gyula Utazófelvigyázó, Sápi Gyula Mozdonyvezető a baleset bekövetkeztekor elhunytak. Marczi István Mozdonyvezető 1991. március 30-án hagyott itt bennünket.
1999. június 29-én Császárszállás-Újfehértó állomások között, kamionnal ütközött a Pléli István által vezetett 621 sz. vonat. A mozdonyvezető kolléga a korházban belehalt a sérüléseibe. A baleset bekövetkeztekor Szolnokon dolgozott a kolléga, előtte Püspökladányban szolgált, de mindannyian jól ismertük és szertettük. A MOSZ megalakulása előtt is voltak a területünket érintő halálos balesetek, 1981. február 7.-én Fényeslitke Déli pályaudvaron körüljárás közben, az M62-008 psz. mozdony, álló kocsisorra ütközött. Az ütközés következtében életét vesztette Kemecsei Imre mozdonyvezető és Hohn Antal vonatvezető. Maár Sándor debreceni mozdonyvezetőt, 1988. szeptember 9-én, Budapest-Nyugati pályaudvaron egy kitoló szerelvény halálra gázolta. Csak egyszer nem figyelt egy pillanatra és megtörtént a baj. E feldolgozhatatlan balesetek rávilágítanak a mozdonyvezetői szakma veszélyeire, kudarcaira."

Ezután Liszkás Sándor nyugdíjas kolléga és Lakatos László ma is aktív mozdonyvezető társunk leleplezték a márvány emléktáblát, ezzel is szimbolizálva a múlt és jelen szoros összetartozását, figyelmeztetve bennünket arra, hogy soha sem feledkezhetünk el azokról, akik életüket áldozták a világ egyik legszebb - ha nem a legszebb- hivatásáért. Nemes Zsolt területi ügyvivő felolvasta annak a 61 kollégának a nevét, aki szolgálatteljesítés közben hunyt el.

Bécsi Gábor központvezető úr és Szegedi Zoltán MOSZ tagcsoportvezető közösen elhelyezték az emléktáblánál a koszorújukat. Egyperces főhajtással tisztelegtünk az elhunytak emlékének. Lakatos László elszavalta a Mozdonyvezetők Fohásza című verset. Majd a Szózat eléneklésével zárult az ünnepi megemlékezés. A koszorúzás után a szakszervezeti irodában, állófogadásra invitáltuk a megjelenteket, ahol kötetlen beszélgetés közben előkerültek a régi emlékek. Egy-egy nyugdíjas tagunk, akik még ismerhették, barátai lehettek a felsorolt elhuny kollégák közül néhánynak, könnyes szemmel meséltek a régi idők történéseiről.
Ezek a feldolgozhatatlan balesetek rávilágítanak a mozdonyvezetői szakma veszélyeire, kudarcaira. Mindig mondják, hogy a vasút veszélyes üzem, Egy szempillantás alatt válhatnak feleségek özvegyé, gyermekek árvává, kollégák barátok nélkülivé. Az anyagi javakban esett kár talán mellékesnek mondható. A Férj, az Apa, a Barát nem pótolható. A rohanó világunkban a stressz mára már sajnos elfogadottnak mondott, de veszélyhelyzetek melyeket nap, mint nap átélünk nem elfogadható! Az értelmetlen halál pedig feldolgozhatatlan. Sajnos a nagyszámok törvénye alapján a tavalyi baleset nem az utolsó volt, ahol Mozdonyvezető Kolléga lelte halálát. Úgy kell élnünk, hogy ezekre a kollégákra emlékezzünk, hogy felhívjuk mindenki figyelmét a ránk leselkedő veszélyekre, hogy mindent megtegyünk azért, hogy a "szolgálatteljesítés közben elhunyt kollégák" névsora minél rövidebb legyen!

megemlékezés halál emlék