A múlt héten felröppent hírre, hogy tucatnyi kis forgalmú vonalon állnának le a személyvonatok, a MÁV kommunikációs igazgatója, Loppert Dániel kijelentette, hogy "nem lesz vonalbezárás", nyilatkozatát azonban azzal az őszinte félmondattal kezdte, hogy a vállalat igenis "vizsgálta ennek lehetőségét".

Maga a tény persze nem újdonság, csak éppen nem szoktak vele eldicsekedni. A lap információi szerint az államvasút egymást követő vezetői újra meg újra megpróbálták meggyőzni a kormányzati illetékeseket, hogy fölösleges pénzkidobás azoknak a nagyon kevesek által használt vonalaknak a fenntartása, amelyeken sokszor csak vánszorognak az egyetlen motorkocsiból álló "szerelvények". A Fidesz 2010-ben kormányra kerülve a 24 pályaszakaszból, ahol 2009-ben leállították a forgalmat, csak 11-et indított újra, két évvel később pedig a 11-ből 9-nél csak napi két vonatot hagytak meg. Az alibi menetrend semmiféle utasigényt nem elégít ki, de legalább vasútbarátként hirdetheti magát a kormány.

De hiába kuncsorog a vasúti vezérkar az észszerűsítésért, a látszathoz bőszen ragaszkodó politika köti az ebet a karóhoz. Legalábbis amíg tudja. Merthogy a MÁV-ot szorítja a létszámhiány. A vasútvállalat adatai szerint 244 mozdonyvezető hiányzik a szükséges 2900-ból, és a HVG informátorai körülbelül 400 jegyvizsgáló, 150 forgalmista és 250 váltókezelő hiányáról is beszélnek, akiknek a munkáját a meglévők végzik el, túlórában.