Az egész uniót átfogó, nagysebességű vasúti személyszállítási szolgáltatások hálózatát kell létrehozni 2025-re – javasolta Andreas Scheuer német szövetségi közlekedési miniszter az európai közlekedési miniszterek online konferenciáján. A fejlesztés jelentős, az éghajlatváltozás mérséklése érdekében tett erőfeszítésként értékelhető – tette közzé a Railwaygazette.com. 

A TEE 2.0 (Trans-Europ-Express hálózat) a nevében emlékeztet a korábbi európai közlekedési együttműködésre, amelyet hét nemzeti vasúttársaság indított  még 1957-ben. Az eredeti TEE vonatokhoz hasonlóan a TEE 2.0 szolgáltatásai is csak a nappal működnének, de Scheuer tervei szerint kiegészítenék azt az éjszakai összeköttetések kibővített hálózatával. A német kormány arra törekszik, hogy meggyőzze a többi EU-tagállamot a TEE 2.0 előnyeiről, és hogy hivatalos szándéknyilatkozatot írjanak alá Németország féléves elnöksége alatt.

Minden TEE2.0 szolgáltatás legalább három országot kapcsolna össze. A tagországok meglévő rendszereit összekötnék, és így nemzetközi útvonalakat képeznének, amelyek nagy többletkeresletet támasztanak, miközben a lehető legkevesebb többletfejlesztést igénylik. Scheuer azt tervezi, hogy egy külön TEE 2.0 társaságot hoznak létre, például a francia SNCF és a német DB, valamint más érdekelt és ambiciózus vasutakkal, a holland, osztrák, svájci üzemeltetőkkel. A szerveződést független vasúttársaságként hagynák jóvá, amely szolgáltatásokat vásárolna az anyavállalatoktól. A vonatok maximális sebessége óránként 230-250 kilométer lenne. Kissé optimista módon Scheuer miniszter úgy vélekedik, hogy mivel a TEE 2.0 csupán koordinációt igényel a vasúttársaságok között a menetrendek, a tanúsítási kérdések, vonatok és viteldíjak terén, nincs akadálya, hogy a terv néhány év alatt megvalósuljon.

 A nagysebességű vasúti szolgáltatás (High Speed Railway, HSR) a múlt század hatvanas éveinek a végén jelent meg Nyugat-Európában, elsőként Franciaországban, majd Olaszországban és Spanyolországban épült jelentős méretű hálózat. A HSR a technológiából adódóan elkülönül a hagyományos vasúti pályáktól, ezért szigetszerűen fejlődött: egy-egy ország nagyvárosait köti össze. Spanyolországban például még a nyomtáv sem egyezik a hagyományos vasútéval. Nemzetközi vonalak először a Csalagúthoz kapcsolódóan jöttek létre Párizs, London és Brüsszel között, majd Belgium és Hollandia is közösen fejlesztett szuperexpressz-szolgáltatást. Ez azonban inkább kivételnek számít, Franciaország és Olaszország között például évtizedek óta nem haladt előre egy tapodtat sem a Lyon–Torino vonal fejlesztése, igaz hogy drága alagútépítési munkákra van szükség a létesítéséhez. Az új összeköttetések révén, a javaslatok alapján egyszerűen el lehetne jutni Párizsból Varsóba vagy Budapestre, onnan Stockholmba, vagy épp Berlinből Rómába.