Ez mind szép és jó...

Sajnos azonban a magyar vasúti járművek közül nem mindegyik rendelkezik beépített zárlámpával. Ilyenek például a nagy számban közlekedő Bhv sorozatú kocsik. De rendelkeznek zárlámpával a használt német kocsik vagy éppen a motorvonatok. Mi több, elég jó zárlámpával rendelkeznek. Akkor miért nem használjuk? Minek mondjuk egy Talent végére a zártárcsa? Hiszen ott a vonat közepén dolgozó motorkocsi végére nem is lehet vörös fényt kapcsolni. Akkor minek a tárcsa?

Persze, a zárlámpa kezelése is gyerekcipőben jár idehaza: gondoljunk csak a Győrben összesorozott gyorsvonatokra: itt bizony az eltérő irányból érkező vonatoknál rendszeres, hogy a vonat közepén marad felkapcsolva a vörös fény. Bezzeg ha Szlovákiába menne ki egy ilyen szerelvény, akkor igencsak rosszallóan nézne a ZSSK-s kalauz, hogy miért ég a lámpa a vonat közepén.

A legtöbb európai vasúton elegendő az üzemképes vörös fényt adó lámpa a vonat végén. Nekünk ez miért nem jó? Miért kellett a Desirokra, Talentekre vagy a FLIRT-ekre külön tárcsatartót rakni? Miért nem volt jó a beépített zárlámpa?

Sok esetben a külföldi vasutak a fent maradt tárcsát nem is tudják (és nem is akarják) értelmezni. Ilyen az, ha a Talenten maradt fent a tárcsa: gond nélkül visszaindulnak az ÖBB-s vezérek a Südbahnhofról " zártárcsával előre.

Azonban más a helyzet a tehervonatok vagy éppen a gépmenetek, átállítós vonatok esetén. A zártárcsát használják, de csak ha kell. Mégpedig akkor, ha a vonat végén nincs vörös fény adására alkalmas, megbízható lámpa. De akkor a MÁV-csoport miért használ mindenhol zártárcsát? Ámbár megvan a megoldás: nagyjából a román színvonallal mérhető össze a hazai " bár lehet, hogy lassan a CFR-csoport kéri ki magának az ilyesfajta összehasonlítást.

forrás: (Halász Péter) RegionalBahn.blogspot.com